Égerházi Imre

Égerházi Imre
festőművész (1925 - 2001)

Égerházi Imrét már az ezredfordulón az Alföld egyik vezető mestereként tartották számon. Művészete és művészeti szervezőtevékenysége Magyarországon és a határon túl is nagy elismerésben részesült.

Hajdúhadházon született, a XVI. századi freskófestő, Egerházi Képíró János kései leszármazottaként. Képzőművészeti szabadiskolában tanult Debrecenben, mestere Menyhárt József festőművész volt.

1962-től több mint 100 egyéni és 400 csoportos kiállításon vett részt, az Egyesült Államoktól egész Európán és Magyarországon át Japánig. 1964-ben alapító tagja volt a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek, ahol 30 éven át dolgozott. A hetvenes évek elejétől 20 évig vett részt és 10 évig irányította az Üzemi Tárlatokat. 1982-től újraszervezte és haláláig vezette a Hortobágyi Alkotótábort. A határon túli magyar művészek legkiemelkedőbb magyarországi patrónusaként tartják számon a 60-as évek végétől 2001-ig. A kilencvenes években a franciaországi St. Michel-i művésztelep tiszteletbeli elnökévé választották.

Élete végéig töretlen lendülettel dolgozott, kezdetben hivatalnoki állása mellett, otthoni műtermében és a hazai, illetve külföldi művésztelepeken. A nyolcvanas évek közepén szülővárosától alkotóházat kapott, ahol nyugodt körülmények között tökéletesíthette tovább nemzetközi szinten is egyre jobban elismert, teljesen egyéni, csak rá jellemző festészeti stílusát. Az alkotóház Hajdúhadházon ma emlékház, ahová feltétlen érdemes betérni, és az általa összeállított életművi kiállítását megtekinteni. Égerházi Imre nem csak saját művészeti boldogulását menedzselte sikeresen, hanem sokat tett művészközösségekért, kollégákért is. Ezért tisztelték és szerették az átlagosnál jobban.

Képei megtalálhatók a hazai és nemzetközi múzeumokban, közintézményekben és gyűjtőknél.

Jelentősebb egyéni kiállításai:
Debrecen, Budapest, Grozn˘jan (Istria), Hajdúhadház, Hajdúböszörmény, Vác, Karcag, Szolnok, Nagykanizsa, Hódmezővásárhely, Ózd, Hatvan, Kisújszállás, Lec˘zna, Lublin (Lengyelország), Hortobágy, Keszthely, Püspökladány, Polgár.

Jelentősebb csoportos kiállításai külföldön:
Moszkva, Ungvár, Munkács, Gyergyószárhegy, Nagyvárad, Kovászna, Potsdam, Jyväskylä, Thionville, Rodemack, Laon, Vervins, Hirson, St. Michel, Bréda, Essen, Lublin, Kazimierz, Premisly, Tokio, Toyama, New York, New Brunswick, Majdenek, Belgrád, Párizs, Neringa (Litvánia).

Művésztelepen volt:
Sumen (Bulgária), Kazimierz (Lengyelország), Szabadka, Grozn˘jan, Dubrincsics (Bercsényifalva), Kamjanka, Munkács (Beregvár) (Ukrajna), Gyergyószárhegy (Románia), Neringa, Palanga (Litvánia), St. Michel (Franciaország), Vaja, Abádszalók, Hajdúszoboszló, Pannonhalma, Balatonvilágos, Bessans (Franciaország).

Sok országban volt tanulmányúton. Képei megtalálhatók hazai és külföldi múzeumokban, közintézményekben és gyűjtőknél.