Linómetszetek, Égerházi Imre írása a grafikai könyvhöz , 1992

A metszés minden csínját-bínját mesteremtől, Menyhárt Józseftől tanultam, aki igen nagy szeretettel és szívesen oktatott a linó- és fametszésre, monotípiával, rézkarccal vegyes technikával készített képek csinálására. Első vésőimet az ő tanácsára, – hogy olcsóbb legyen – esernyődrótból csináltam és ezeket használaton kívüli bélyegzők fogóiba helyeztem. Hogy az ujjamat védjem, a véső drótjára kis gumicsövet húztam.
Később jobb szerszámokhoz is hozzájutottam, de a régieket még ma is használom. Leginkább a linóleumba (PVC-be) való metszést szerettem. Eleinte nagy foltokat vágtam ki az anyagból, csak a fehér-fekete foltokra építettem, később részlet és tónusgazdagabbá tettem a metszeteket.
Kiállításon kevés alkalommal jelentkeztem metszeteimmel.
Jelentősebb a miskolci III. Grafikai Biennálé és a lengyelországi (Maidenek) nemzetközi grafikai kiállítás volt. Menyhárt József mellett Zsögödi Nagy Imre szavai voltak, amelyek a metszéssel való foglalkozásra leginkább ösztönöztek. Egy alkalommal az elhagyásról (absztrahálásról) volt szó, amikor Nagy Imre a következőket mondta: „…tedd át (látványt) fába vagy linóba, s meglátod minden felesleges részlet egyszerűen magától elmarad…” Meggyőződésem, hogy a szerkesztés és az összegzés miatt minden festőnek hasznára válik, ha néha „fehér-feketében” is gondolkozik.

Égerházi Imre
Égerházi Imre Grafikái, 1992.

Shumen
linocut, paper, 23×31 cm
1982

Bird I.
linocut, paper, 11×10 cm
1978

Gyimesi táj
linocut, paper, 22,5×18,5 cm
1981