„…Mindent megtanult a mesterségből, hol csavargó festők mellett ácsorogva, hol a kirekesztettek ablakon beleső reménységével, hol tudatosan. Ez az erkölcsi mentalitás: a minél teljesebb megismerés vágya döntő mozzanata életművének. Mert ez a konok következetesség alakította viszonyát a világhoz. Hűségét a fajtájához, a hajdúkhoz, az erdélyi ősökhöz, akiknek génjei évszázadokon át jutottak el az ő alkotó kezéhez. Ez a kikezdhetetlen ragaszkodás, amellyel megtartó gyökereit növesztette az idő belsejébe, a házak, emberek, arcok, fák állatok karakterisztikusan hajdúsági ábrázolásához vezették. Színei visszafogott melegsége, kompozícióinak sokszor dicsért következetessége, a tér sajátos értelmezése tette lehetővé, hogy életműve a hűség, az őszinteség, a ragaszkodás erkölcsi törvényeinek is megfeleljen…
Bényei József
…Sajátos művészeti világának másik fontos eleme, hogy tévedhetetlenül ismeri fel a lényeget. Felismeri és kiemeli. Legyen az egy kulacs, egy arc, egy ház, egy fekete böszörményi kapu, legyenek szikes fölé hajló hortobágyi lovak, legyen egy gyergyói hegyi ház, Égerházi kompozíciós rendteremtő készségének egyik alapvető eleme ez a lényeglátás. Néha körbeveszi a képi lényeget motívumokkal, de csak azért, hogy biztosabban vezesse szemünket a legfontosabbra. Ezt csak a valóságot minden részletében ismerő és tisztelő alkotó képes így megteremteni. S talán azért mondhatjuk képeiről: nem csupán a tájat, a látott valóságot adja rajtuk vissza, hanem a táj lelkét. Belső lényegét…”
(ÉGERHÁZI IMRE festőművész Jubileumi Albuma előszavából részlet, 1995)
