Művészi munkásság

Az Alkotóház udvarán

“Úgy érzem, akkor dolgozom jól, s akkor vagyok igaz, ha követem a valóságot; ha piktúrámban korunk társadalmi, emberi viszonyai érezhetően tükröződnek; ha sikerül tiszta, érzelmileg, tartalmilag hiteles képet rajzolnom.”
Égerházi Imre

Égerházi Imre
festőművész
(1925 – 2001)

Egerházi Képíró János címere

Önéletrajzi visszaemlékezésében írja Égerházi Imre, hogy felmenői között képírók is voltak, akik szolgálatukért I. Rákóczi Györgytől megerősített nemességet kaptak. Címerükben a vitéz bal kezében kardot, jobb kezében ecsetet és palettát tart. A hadházi kislegény ösztönös érdeklődésének, képességének tehetségét tápláló gyökerei messzire ágaztak térben és időben, amíg az ajándékba kapott első doboz színes krétával a tiszta falakra, kerítésekre rajzolt képektől maga is eljutott az ecsetig, a palettáig.

Jól megkülönböztethető, felismerhető festői világot, egyéni képírást alakított ki. Nem mondhatjuk, hogy előzmények nélküli módon: képeinek szerkesztési rendjét a népművészet, a szecesszió alakította, színkultúrájára a posztimpresszionizmus hatott, művészi magatartását az alföldi festészet formálta, a végeredmény azonban már Égerházi Imre festői modorát jellemzi. De nemcsak a technikai és szerkesztési, kompozícionális jellegzetességekben, hanem a belső késztetés ösztönözte témaválasztásban, az őszinte fogalmazásban is sajátosak művei. Eredendően és meghatározóan saját élet-, táj-, közösségi-, személyes élményei formálták művészetét. A határozott művészi szerkesztés, építkezés, absztrahálás ellenére sem idegenek, elvontak képei, mert a kifejezés szándékával kiemelt jelenségek, tájak, emberek, házak, eszközök, jelek valóságos tartalmakat idéznek. A tömbszerű, kontúrozott, erőteljes formák, alakok és a finomabb, bensőségesebb hangulatok egyaránt azzal az apró, atomikus elemekkel előadott felületkezeléssel épülnek fel, amelyet – jellegzetessé téve képeit – sajátos pointillizmussal alkalmazott. A színépítkezésnek ez a módja nála a művészi mondanivalót szolgálja: a meseszövés részletező aprólékossága vezeti a nézőt és nem sommás kijelentések súlya nehezedik rá. A képmező teljes felületén harmonizálódnak egésszé a részletek.

Gyergyói táj IV.

Művészetének színes palettájával szolgálta és kifogyhatatlan energiával, munkabírással szervezte szülőföldjének bekapcsolását a hazai és a nemzetközi művészeti életbe. Kezdeményezett és közreműködött a művésztelepek és alkotóközösségek életre hívásában – aztán végezte fáradhatatlanul az ezzel járó ezernyi tennivalót –, műegyüttesek létrehozásának volt szellemi irányítója.

Van egy képsorozata, amelyet azután készített, mikor egy infarktus után a túlvilág kapujából visszatért. Sokan mondták már el szavakkal, akik hasonlót átéltek, de az általa festett képek, mert egy festő látomásai, a hitelesség erejével hatnak. Jelképesek számomra ezek a túlvilági üzenetek: ahogy szerette volna festő lett, sikerült neki, nemessége megerősíttetett, és ahol most van – úgy gondolom – ott sem szűnhetett meg annak maradni.

Budapest, 2002. október 22.
Prokai Gábor, művészettörténész

Szülővárosával, Hajdúhadházzal, mindig szoros kapcsolatot ápolt, 1985-ben életművének jelentős részét adományozta a településnek, és ezt a gyűjteményt élete végéig gyarapította. Hajdúhadház alkotóházat biztosított Égerházi Imrének, amely nem csak műterem volt, hanem a régió művészeinek találkozóhelyévé vált. Halála után az alkotóház emlékházként működött tovább, ahol életművének jelenleg is több mint száz kiemelkedő fontosságú alkotása tekinthető meg.
Égerházi Imre a hajdúhadházi Földi János Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában a világon egyedülálló pannó kiállítást hozott létre. Nemcsak ő festett egykori iskolájában két kiemelkedő jelentőségű pannót, hanem megkérte erre európai és amerikai művészbarátait is. Megálmodója és létrehozója volt a Hajdúhadházi Galériának is. Sokat tett a városért művészként és művészeti szervezőként, valamint a fiatalok elkötelezett támogatójaként egyaránt. Mindezt elismerve Hajdúhadház 1992-ben díszpolgári címet adományozott a festőművésznek.

Képei megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, teljes életművét reprezentálva a hajdúhadházi Égerházi Imre Emlékházban, és a debreceni Déri Múzeumban, valamint hazai és nemzetközi múzeumokban, közintézményekben és gyűjtőknél.

Égerházi Imre – Vervins-i pannó, 1998

Égerházi Imre festőművész olajfestési technikájáról beszél

Égerházi Imre festőművész monotípia festési technikájáról mesél