„Alapvető egyéni alkotói sajátsága a megismert, átélt környező valósághoz ragaszkodás, az élmények festői nyelven, festői, grafikusi eszközökkel való megjelenítése, ami más szóval azt jelenti, hogy a művész ezer szállal kapcsolódik világához, ennek jelenségeihez, életmegnyilvánulásaihoz, s azt elragadó gazdagsággal igyekszik kifejezni.
Tóth Béla
Több ez azonban, mint puszta realizmus: Égerházi művészetében is lejátszódik a csoda; a valóságnak egy magasabb, nemesebb, maradandóbb szintre való emelése, …”
…Közvetlen táj- és természetélményein túl olvasmányiból, a testvérművészetből, a zenéből származó élményei is megjelennek képein, Csokonai, Petőfi, Ady arcképe, világa, Bartók, Kodály, Krúdy, nem szólva a hajdúsági hagyományokról (Sillye kapitány, a Hajdúk című pannója, Káplár Miklós).
Festői eszközeiben mintha a népi művészet szemléletét, kifejezésmódját ötvözné a konstruktivizmus, a szecesszió tudatos artisztikus kifejezésmódjával.
A tiszta formák, kiegyensúlyozott szerkezet valami pompás nyugalmat, olykor egyenesen monumentalitást kölcsönöznek festményeinek. Az egységet, nyugalmat szolgálja, hogy alapjában kevés színnel él. Ezek közül is a komoly barnákat, mély kékeket, zöldeket, okkereket, vörösöket kedveli elsősorban, s ezeket foltokban helyezi el képein, melyek jellegét általában egy-egy, a jelenség által sugallt uralkodó szín, azok harmóniája, a vonalak kifejező ereje adja meg…”
Égerházi Imre grafikái, album 1989
