Kiállítási katalógus – Dr. Gazda László szövege
Azt mondja Égerházi Imre önmagáról, hogy: „csinálom, ahogy a bensőm diktálja…”
A debreceni szakiskolában tanult, Menyhárt József segítségével gyarapodott mesterségbeli tudása, szélesedett festői látásmódja. Későn indult a pályán, de valami ősi, örökölt tehetség tört fel belőle, adott sajátos, rá jellemző jeleket alkotásainak. Debrecenben élő festőnk a Hajdúság szülöttje, de nemcsak a szűkebb haza szerelmese ő, hanem távoli tájaké is. A Hajdúság házainak, embereinek festője otthon van a gyimesi és gyergyói tájakon, a hegyek körülölelő csendjében, s művészetével nekünk is otthon teremt benne. A szecesszió új vonásait ötvözi a népművészethez közel álló vonásokkal. Így fér össze a világos és pontos megfogalmazás a meseszerű elemekkel, a balladai hangulattal. Mintha Áprilyt idézné meg:
„Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermekkorodban.”
Így van otthon a távoli országok tájain és az ottani emberek között is…
Festészetének tematikai gazdagsága, sajátos stíluseszközei, a mindig érthető leegyszerűsítés révén gazdag élményvilág tükröződik vissza műveiből.
A síkban, a két dimenzióban való ábrázolás dekorativitását, a lényeget kiemelő képesség érvényesülését bizonyítja az, hogy pontos, megfelelő szerkezeti rendbe illeszkedő vonalai nagy tömbökbe tagolják, és egyúttal összefogják a látványt. A stilizált formák ezen a síkon rendeződnek el, pontos és fegyelmezett kompozíciós rendbe. Sajátos és ősi is ez a művészi kifejezésmód, a vonalvezetés lendületével hozza mozgásba, eleveníti élővé az ábrázoltakat. A népművészet törekvései és máig ősi vonásai ötvöződnek maivá, aktuálissá és művészivé képein. Így teremtődik Égerházi Imre műveiben belső rokonság a természet és az ember, a létformák szigorú valósága és az emberi érzelmek között, múltunk és jelenünk, a kissé melankolikus álomvilág és a küzdés értelmét, eredményeit mutató mai élet között.
Őszinte hit és bizalom, öröm és csodálkozás van ebben a művészi magatartásban, amely újra nekilát birkózni a megformálandó valósággal, élményeink művészi megfestésével teszi érzékelhetővé az erdők zúgását, a tél csendjét, a jóért, a jobbért való emberi erőfeszítéseket.
Dr. Gazda László
a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok igazgatója