Égerházi Imre 80 képből álló jubileumi kiállítása, Debrecen, 1999.

Kiállítás Égerházi Imre képeiből

(Bevezető az 1999-ben Déry Múzeumban megrendezett kiállítás katalógusából – Dr. Selmeczi László)

Égerházi Imre az Apafy Mihály által 1670-ben megnemesített Bősházi Égerházi Mihály leszármazottja, tősgyökeres hajdú ivadék. Élete minden szálával, minden gyökerével Debrecenhez, a Hajdúsághoz, a Hortobágyhoz köti. A génjeiben hordozott tehetségén kívül semmi sem indokolta, hogy valaha is festővé váljék. A család szociális helyzete, hagyományai, a mindennapi harc a megélhetésért, minden-minden sokkal inkább arra inspirálta, hogy tisztes pénzkereső hivatást válasszon magának. Azonban a képi látásmód iránti hajlama, a színek iránti vonzalma, öröklött tehetsége mindennél erősebbnek bizonyult. Nem járhatott a Képzőművészeti Főiskolára, járt azonban mindenhová és mindenkihez, ahonnan és akitől művészetének mesterségbeli fortélyait elleshette, megtanulhatta. Égerházi Imre művésszé érése, a szakmai felkészülési időszak az átlagosnál hosszabbnak bizonyult, jóval elmúlt 30 éves, amikor először kiállításon bemutatták műveit. Ennek a küzdelmes életszakasznak azonban nagyon sok pozitív hozadéka is volt. Égerházi érett festőként jelent meg Kelet-Magyarország művészi palettáján, művei kezdettől egyszerre tükrözték a valóság elvileg mindenki számára érzékelhető elemeit és a festő belső világát. Azt a belső világot, amelyet generációk küzdelmes élete szigorú erkölcse formált és amely a művész valamennyi alkotásában visszatükröződik. A szerénység, a hivalkodásmentes visszafogottság, a lényeglátás, a belső harmónia, amely tettenérhető a következetes kompozíciós rendben, a színfoltok és a geometriai elemek tudatos alkalmazásában, Égerházi látszólagos statikus képi világának belső dinamikájában, a vezető színárnyalathoz, a lényegkiemelő vezérszínhez választott harmonizált színvariációkban, a művek balladisztikus tömörségében és a művész sajátos, egészen egyedi modernségében. Utóbbi ugyanis olyan elemek újrateremtéséből, átfogalmazásából származik, amelyek csak az ő alkotásain tettenérhetőek, s ott és csakis ott alkotnak eredeti egységet.

Égerházi Imre Debrecen és régiója egyik vezető mestere, aki meghatározó hatást gyakorolt e vidék művészeti életére. Ezt nem elsősorban csak rá jellemző művészetével tette, hanem művészetszervező tevékenységével. Igen nagy mértékben neki köszönhető, hogy Debrecen és a Hajdúság a képzőművészetben ma már nem álmos sziget egy-egy nagyobb formátumú egyéniséggel, hanem olyan műhely, amelyben szinte valamennyi modern képzőművészeti irányzat markáns képviselete megtalálható. Nem elhanyagolható szerepe a hajdúböszörményi Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep munkájában, amelynek megalakulásától, 1964-től alapító tagja, s elévülhetetlen érdemeket szerzett a Hortobágyi Alkotótábor létrehozásában, amelynek 1981 óta vezetője, s művészeti munkásságának formálásában, irányításában. A Hortobágyi Alkotótábor tevékenységének eredményeképpen Debrecen, a Hortobágy és a Hajdúság ismertté vált, munkalehetőséget biztosított a határon túli magyar festők, grafikusok és fotóművészek számára, művészeket vonzott erre a tájra Japántól Európán át Dél-Amerikáig.

Égerházi Imre maholnap 75 éves. Egy évtizeddel ezelőtt majdnem elindult azon az úton, amely a halhatatlanságba vezet. A Teremtő azonban tudta, hogy még sok feladat vár rá ezen az árnyékvilágon, s azokat kell megoldania a saját örömére, művésztársai munkájának segítésére, s értünk valamennyiünkért, akik e táj lakói vagyunk.

Katalógus