olaj, farost, 70×70 cm
1985

Zaricsevóban (Folyón túl) táncolnak a kazlak

Égerházi Imre több nemzetközi művésztelepre rendszeresen ellátogatott határainkon kívül is. Ezek közül az egyik kedvenc úticélja Kárpátalja volt, ahol Dubrinic, Kamjanka és Munkács művészközösségeiben is dolgozott. Ezek a telepek túlnyomórészt a plein air jegyében működtek, azaz a művészek a természetben festettek vagy készítettek vázlatokat.
A zaricsevói környezet ihlette a röviden csak Táncolnak a kazlakként ismert festményt. Égerházi Imre rendszeresen jelenítette meg a természeti objektumokat vagy házakat, mint allegórikus személyeket vagy élőlényeket. Így a hegyoldalban sorakozó kazlak látványa a lemenő nap fényében táncoló alakokra emlékeztette. Különleges a festmény színválasztása, hiszen a vörösek dominálnak, a naplementével való összefüggés jegyében. Ez a színvilág egyébként nem volt idegen a festőtől, hiszen 7-10 évvel korábban rendszeresen készültek vörös tónusú festmények. Azonban az 1985-ös alkotásokat nézve ez egy teljesen egyedi színválasztás lett.
Égerházi Imre ezt a festmény egyik legjobb alkotásának tartotta és a ’90-es évek közepén a Magyar Nemzeti Galériának ajándékozta. A festőművész fiának, Égerházi Attilának is egyik kedvenc műve volt az édesapjától, ezért is választotta zenekara 2003-as albumának borítójára. A Djabe zenekar Táncolnak a Kazlak c. kiadványán Égerházi Imre festményekre komponáltak zeneszámokat, egy festmény – egy zeneszám koncepcióban.

A Zaricsevóban (Folyón túl) táncolnak a kazlak táblakép az egyik legtöbbet kiállított Égerházi Imre alkotás a művész hagyatékában, melyet nemcsak életében, hanem halála után is rendszeresen szerepeltettek tárlatokon.

A festmény a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Jelenleg állandó kiállításon nem szerepel.