olaj, farost, 95×122 cm
1972

Őszi hangulat

Égerházi Imre erdélyi ősöktől származik, felmenői között van Egerházi Képíró János, akit I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem nemesített újra freskófestői szolgálatainak érdemeként. Egerházi Képíró János munkái közül ma is látható a gyulakutai református templom kazettás famennyezete. Égerházi Imre Erdélyben először 1956-ban járt, családi kapcsolatai révén. Az erdélyi táj és az erdélyi emberek, nehéz sorsuk annyira megihlette őt, hogy minden évben visszatért és meglátogatta Erdélyország minden tájegységét. A 70-es évek elejétől évente többször is átlépte a román-magyar határt. Elsősorban a szatmári vidéket, Marosvásárhely környékét, a gyergyói medencét és a gyimesi hegyvidéket látogatta. A 70-es évek eleje meghatározó volt a látogatásokat tekintve, mert művész és filmes barátaival igyekeztek részt venni a kommunista diktatúrában elnyomott magyarság éledező rendezvényein. Ezek közül kiemelkedik az 1973-as első magyar Csángó fesztivál, Gyimesközéplokon.

1971 és 1972-ben elsősorban plein air festéseket emelhetjük ki, ami azt jelentette, hogy festőállvánnyal és farostlemezzel felszerelkezve a helyiek között, a szabadban készített jónéhány meghatározó alkotást erdélyi képeit tekintve. Az Őszi hangulat című festményt 1972-ben festette a hajdúböszörményi művésztelepen, Gyimesben készített vázlatai alapján. Festői korszakait tekintve a 70-es évek elején domináltak a fekete kontúrok és a kék színek. Az Őszi hangulat esetében azonban az évszakra jellemző vöröses és okker színek dominálnak.

Ezt a festményén a szakmai körökben is nagyra értékelték és Égerházi Imre is mérföldkőnek tartotta művészeti fejlődésében. Ennek az alkotásnak nagy szerepe volt abban, hogy 1974-ben Káplár Miklós díjat kapott.

A festmény Hajdúhadház tulajdona, az Égerházi Imre Emlékházban tekinthető meg.