Részlet Arany Lajos “Ihlet a rónán” c. könyvéből (1996)

“…Mintha azt szuggerálná nézőjére, Illyéssel szólva: “harmóniát, rendet, igazit, vagy belevész a világ”. Visszafogott tónusú, árnyalt, meleg pasztellszíneivel is sugalmazza ezt – de nem kiabálva. Mert épp az egyensúlyozott szerkesztés áll a maga csendességével, puritanizmusával a legélesebben szemben a mai káosszal, homállyal, mellébeszéléssel. S az, hogy alkotói fegyelme minden képi locsogást kerül, a világot patikamérlegre tevő intellektusa csak a fontosnak ítéltre koncentrál – képei ezért hatnak “a népdal egyszerűségével.
Elhagy minden fölösleges elemet. Így aztán felszabadultabban absztrahálhat, nagyobb alkotói tér nyílik számára nagy léptékekben gondolkodni, boltozatos, nagy ívű kompozíciókat alkotni, s egyúttal a legfinomabb szín-, forma- és tartalmi árnyalatokkal is élni.
Festményei, rajzai, metszetei világos, tiszta, szabatos s rétegeltségükben is “közérthető” képi nyelven szólnak. …”

Részlet Arany Lajos “Ihlet a rónán” c. könyvéből
(1996)