Égerházi Imre 1963-as első kiállításának megnyitó szövege, Menyhárt József festőművész

Égerházi Imre és Velényi Rudolf kiállítása

A Hajdú-Bihar megyei Népművelési Tanácsadó rendezésében november 3-án nyílt meg az Ady Endre Művelődési Ház helyiségeiben Égerházi Imre és Velényi Rudolf festőművészek kiállítása. Mindkét művészt – bár nem ebben a városban születtek – debrecenieknek számítjuk. Ők is annak vallják magukat, hiszen kora gyermekéveiktől fogva itt élnek, itt iskoláztak, itt dolgoznak.

Égerházi Imrét – bár 38 éves – fiatal művésznek kell tekintenünk. Sorsa úgy alakult, hogy a művészettel – bár magában hordozta a hivatás érzését – csak az utóbbi években kerülhetett komolyabb, annak lényegét mindjobban megértő kapcsolatba. Mint az SZTK. tisztviselője, mint férj és családapa, csak a munkaidőn túli és a családi élet adta sok-sok feladat elvégzése utáni szabadidejét tudja a művészet gyakorlására fordítani. Azonban az a mély szeretet és tisztelet, amelyet a művészet iránt érez, az a – szinte konok – állhatatos akart, amellyel az előtte felmerülő akadályokon igyekszik magát átküzdeni, máris megmutatja az eredményeket. A korábbi – kissé mechanikus – természetelvű szemléletét ma már a lényeget megragadni tudó, őszinte artisztikumra törekvő, a téma intimitására rátapintatni tudó látás váltja fel. Kísérletező kedvű. Nemcsak olajjal fest, hanem igen kedveli a fekete és színes monotopia megoldásokat és linometszéssel is foglalkozik. Témaköre a lakóhely körüli kis utcarészletek, régi házak (Utcarész, Házak, Régi házak), a családi élet (Pihenő nő, Készülődés) és csendéletek. Mivel az önmagával szemben támasztott igény és a mindig magasabbra emelt művészi minőségi mérce biztosíték fejlődéséhez, évről-évre találkozni fogunk nevével és mindinkább teljesebb értékű műveivel.

A 23 éves Velényi Rudolf élete szerencsésebben formálódott. Már hatodik általános iskolás korától bekapcsolódhatott a tehetségét formáló helyi képzőművészeti köri munkába. Az egri Pedagógiai Főiskola elvégzése után az 1963-as iskolai évvel annak a helyi Tóth Árpád Gimnáziumnak lehetett tanára, ahol érettségijét is megszerezte. Ő sem független művész tehát, de munkakörével állandó érintkezési felülete van a képzőművészettel. Velényi Rudolf azonban nemcsak ezért, hanem alkati felépítettségénél fogva is élénkebben tud reagálni a korszerűbb művészeti felfogások iránt.
Művészi látásmódjában, témáinak megválasztásában már most központi helyre tudja illeszteni a monumentalitásra, konstruktivitásra való törekvést (Tűzfalak, Kémények, Szürke tető). Még kisebb képein is a térnek szerkesztéses megoldásai izgatják. Érdeklik az építészet-festészet új kapcsolatai és műveiben máris jelentkezik a murális feladatok felé való törekvés, különösen szép példa erre a Kikötőben című festménye.
Örvendetes, hogy művészi látása az élmények lerögzítésében, átlényegítésében nem válik rideggé, keménnyé. Az érzelmi átfűtöttség és intimitás nála is jelentkezik. Nemcsak a színek összefogására ötletesen használt fekete kréta hamvasságában és magyarázó erejében mutatkozik ez meg, hanem az emberi jellemet a gondolati tartalmat is közölni tudó erejében. Ketten című festményén a zöld színek ritmusát is fel tudja használni a lelki szituáció érzékeltetésére. Tehetsége mellett annak a felelősségnek is tudatában kell lennie, amely felelősséget éppen tehetsége miatt jogosan várunk el tőle.

Menyhárt József
festőművész