Erdély jegyében is (Égerházi Imre vonzalmai és művei)
Harmincöt éve rajzolja, festi Erdély tájait Égerházi Imre. Csak hát a jeles mester Hajdúhadházon született és Debrecenben él. Mi indíthatja távoli vonzalmait? Miről vallanak művei?
Kiscserkészként járt előszőr Erdélyben, 1941 nyarán. Rév környékén táboroztak. „Azóta el nem múló csodálat és szeretet tölt el e táj iránt” – írja emlékezéseiben. Talán egy kicsit túlzó, de hiteles ez a magyarázat. Az érzelmi és szellemi önállóság első lobbanásai mélyen
beleégetik a lélekbe csodálatuk vagy iszonyodásuk tárgyát. Olykor ez a tárgy maga el is törpül hatásának ereje, súlya mellett. Itt másképp történt. Égerházi Imre, az érett férfi és a tudatos művész, szembesülni akart azzal a különös élménnyel, immár a tapasztalat, a viszonyítás az önismeret szélesebb alapján is. Mikor tehette, ismét Erdélybe utazott. Legközelebb erre 1956-ban nyílt lehetőség. Emlékezései szerint „Marosvásárhelyig mentem, szétnéztem a Somos-tetőről, sorozatnyi rajzot készítettem a Marosról, majd a Göcsi Máté utca végén fekvő román temetőről és fatemplomról. Nyárádköszvényesen, Nyárádszerdahelyen, Szovátán, Borszéken is festettem…” Igazában tehát ezzel az érett, tudatos szembesüléssel kezdődött a máig húzódó harmincöt év.
Maga a vonzalom újabb és újabb forrásra talált. Kiderült, hogy Égerházi Imre egyik őse, a bősházai Egerházi Mihály 1670-ben Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapott nemesi oklevelet és címert, melyen a „Művészetért és hazáért” jelmondat szerepel. Ez az ág pedig nyilván azonos a mezőbándi Egerháziakkal, akik korábban, Bethlen Gábor uralkodása idején „képíró” mesterségükről híresültek el, címerükbe ezért kerülhetett paletta és ecset. Képíró Egerházi János és István munkái közé sorolják például a gyulafehérvári palota mennyezetdíszeit és a gyulakutai református templom színes kazettáit. Eddig jutott vonzalma okolásában, sőt kutatásában Égerházi Imre. Fölöslegesen? A lélek tartományában semmi sem fölösleges, ami érzületet, hangulatot táplál.
Esetünkben egyenest szükség volt erre a fokozott benső hajtóerőre. Égerházi Imre ugyanis mint a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep alapító tagja részt vállalt a szervezésben is: 1969-től közvetítette, intézte az erdélyi alkotók meghívását. Ma, a Hortobágyi Alkotótábor vezetőjeként ugyanezen a nyomon halad. Nem kevés akadályt kellett és kell elhárítania. Nem kevés felelősség szakadt és szakad rá. Ezért szükséges a mindig megújuló benső hit és erő.
Közben gyarapodtak a festmények, a rajzok, a metszetek is. Égerházi Imre úgy maradt hűséges az erdélyi tájhoz, hogy együtt mutatja meg változó és örök vonásait. Bihartól Gyergyóig szinte minden jellegzetes látványról vázlatot gyűjtött füzeteibe, mappáiba. Befejezett alkotásai azonban a látvány részleteit formák, színek, szerkezeti tagok egységes rendszerévé összegezik. Ezeken a felületeken főleg a mozgalmasság és a nyugalom, a hajlékony finomság és a nagyarányúság kifejezőelemei uralják. Vagyis ebben a módszerben és szemléletben van mit és mivé alakítani, mennyiségben és minőségben szüntelenül.
Székelyhidi Ágoston
