Kossuth Rádió 1963. december 14-én, szombaton a 14.10-kor kezdődő Ifjúsági Magazin rovatban közölte 14.33 perckor.
Női hang:
„Két festőt mutatunk be. Kezdők, de tehetségesek, művészetükre érdemes felfigyelni.”
Szémann Béla riporter:
„Debrecen város két legifjabb festőjének portréját szeretnénk most mi megrajzolni, de ezúttal a szavak ecsetjével. Elsősorban, mint alkotó fiatalok, mert kettőjük között jelentős korkülönbség van – éppen 15 esztendő. Égerházi az idősebb művész…”
Égerházi Imre:
„Gyermekkoromtól kezdve állandó jelleggel volt egy belső feszültség bennem, amely csak akkor nyugodott meg, amikor festettem vagy rajzoltam. Jelenleg az SZTK-ban dolgozom, mint tisztviselő, ott nyugdíj megállapításokkal foglalkozom, amely eléggé igénybe veszi munkaenergiámat napi 8 órán keresztül, úgyhogy csak ezután van időm arra, hogy szabadidőmben a művészettel foglalkozzak, és mint ahogy a kiállítás kritikájában Menyhárt József festőművész írta, konok akarattal igyekezzek leküzdeni ez akadályokat.”
Szémann Béla riporter:
„Bizonyára tudja, hogy Gogent a híres francia festőt is későn érintette meg az ördög sarkantyúja.”
Égerházi Imre:
„Valóban így jártam, hogy az ördög sarkantyúja engem is elég későn érintett meg, rövid idő alatt jutottam el odáig, ahol most tartok, de ezt nem tartom véglegesnek, tovább szeretnék jutni, újabb és szebb képeket szeretnék festeni a körülöttünk lévő életből, világból.”
Szémann Béla riporter:
„Velényi Ruditól pedig azt kérdezzük meg, hogy milyen szemmel nézi egy festő a világot és hogyan próbálja ezt saját képein visszaadni.”
Velényi Rudolf:
„Aki fest, valahogy másként látja a világot, stílusában fog fel mindent és így próbálja ábrázolni.”
Szémann Béla riporter:
„Láttam, hogy a képein sehol sincs szinte égbolt.”
Velényi Rudolf:
„Minden képemet általában bezárok, négyszögekbe foglalok. Négyszög alatt értem azt a zárt komponálási módot, amikor is az eget teljesen elhagyom, ezáltal konstruktivitást szintén jobban ki akarom emelni.”
Szémann Béla:
„Honnan meríti képeinek témáját, mit ábrázol elsősorban – mi az, ami foglalkoztatja?”
Velényi Rudolf:
„Hát tematikában próbálok elég változatosan dolgozni, emberábrázolástól kezdve a tájábrázolásig és igen meglepő formákat próbálok mintegy fotószerűen – elsősorban ifjúsággal foglalkozok, mivel tanítok is.”
Szémann Béla:
„Nevezhető-e ez problematikus festészetnek?”
Velényi Rudolf:
„Lehet problematikusnak is, de kimondottan nem, mert a mai festészet pillanatszerű, mintegy fotószerű elképzeléseket akar megeleveníteni, ahol a nézőnek a fantáziájára bízza. Előtérben helyezett figuráknak a mondanivalóját szintén félig-meddig előtérbe helyezett, szinte majdnem ugyanolyan nagyságú háttérrel a ritmikája szinte kiemeli és ezt akarja fokozni is.”
Szémann Béla:
„Mi volt a kiállításnak az eredménye?”
Velényi Rudolf:
„Örvendetes volt, annyit mondhatok. Úgy művészeti körökben, mint a közönség részéről igen sok megértésre találtunk. Szeretnénk máskor is kiállításokat rendezni. Reméljük alkalmunk is lesz.”