Vitéz Ferenc – Gyergyói ember, 2001

Vitéz Ferenc
Gyergyói ember
(Égerházi Imrének)

Felhőbú villan férfi bajszán,
múlt időt fonnak mokány szálai.

A föld s fenyők árnya
szűkül össze benne,
templomtoronyból
száll alá a kedve.

Sorjáznak közben asszony-szerelmek,
mint kéményből a füst,
a füst s falak mögött a tűzhelyek;
szemgödrében ülnek halálai.

Föld sarából mindig hazatérne,
ölélné magát a sűrű fákba.
Lenne mint az élet-terhű kéve,
s egyszer majd hazatalálna.