Vitéz Ferenc
Gyergyói ember
(Égerházi Imrének)
Felhőbú villan férfi bajszán,
múlt időt fonnak mokány szálai.
A föld s fenyők árnya
szűkül össze benne,
templomtoronyból
száll alá a kedve.
Sorjáznak közben asszony-szerelmek,
mint kéményből a füst,
a füst s falak mögött a tűzhelyek;
szemgödrében ülnek halálai.
Föld sarából mindig hazatérne,
ölélné magát a sűrű fákba.
Lenne mint az élet-terhű kéve,
s egyszer majd hazatalálna.
Megjelent a Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep 2001-es katalógusában.
