Sumen, Bulgária

A Magyar Képzőművészek Szövetsége Kelet-magyarországi Területi Szervezete javaslata alapján, Debrecen Város Tanácsa támogatásával, egy hónapos tanulmányúton vettünk részt a bulgáriai Sumenben, Debrecen testvérvárosában. Debrecen és Sumen testvérvárosi kapcsolatai között a képzőművészek cseréje is megindult.
Két sumeni művész töltött egy hónapot a nagyerdei alkotóházban, melynek viszonzásaként Sumen Város Tanácsa meghívására, Égerházi Imre és Madarász Gyula festőművészek utaztunk Sumenbe. 1973. Július 31. és augusztus 30. közötti időben tartózkodtunk Bulgáriában.
A kiküldetés időtartama alatt, a bolgár képzőművészet tanulmányozása mellett, kapcsolatot teremtettünk alkotó csoportokkal olyan céllal, hogy megyénk művésztelepeinek kapcsolatait szélesítsük. Így kerültünk közeli érintkezésbe a várnai képzőművészekkel, akiknek kollektív kiállítását is sikerült megtekinteni. Baráti beszélgetések mellett a szakma eredményeit is volt módunk tanulmányozni.
A várnai szervezet titkárát, Benu Benevet, aki élvonalbeli művész a következő évre meghívtuk a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepre.
A sumeni szervezettel közvetlen kapcsolatunk volt. Vlado Vicsev a szervezet titkára, aki többször járt Magyarországon, a főiskolát Aba-Novák Vilmos tanítványaként itt végezte, gondoskodott arról, hogy Sumen művészeti életével megismerkedjünk. A kollégákkal való baráti beszélgetések alkalmával családi környezetben vagy műterem látogatásokon igen jó kapcsolatot teremtettünk. Természetesen a mi szakmai munkánkat is érdeklődő figyelemmel kísérték. Bulgáriában nagy tekintélye van a magyar művészet eredményeinek. Megjegyzéseikből ezt lépten-nyomon tapasztaltuk. Felvetettük Sumenben is a kapcsolatok kiszélesítésének lehetőségét, amely a jövőben művészcserékben realizálódna. A Hajdúsági Telep kérésére sumeni művészt is hívtunk Hajdúböszörménybe, Vlado Vicsev személyében. Vicsev tagja a Bolgár Szövetségnek, a bolgár művészet élvonalához tartozik. Több alkalommal találkoztunk Sumen Város Tanácsának vezetőivel is.

Sumen város tanácsa, mint vendéglátó a legmeszszebbmenőkig gondoskodott arról, hogy jól érezzük magunkat, s tanulmányutunk eredményes legyen. Egy többszobás villát bérelt számunkra, ahol a műtermi munka lehetőségei is megvoltak. A kapott ösztöndíjból fedeztük élelmezésünket. 8 napos kiránduláson vettünk részt Várnában, amikor a Városi Tanács biztosította útiköltségünket és szállásunkat. Nagy történelmi helyekkel ismerkedtünk meg Sumen környékén. Megtekintettük Pliszkát, Preszlavot, ahol óriási ásatások folynak. Tapasztalatunk, hogy a bolgár állam óriási összegeket fordít a történelmi múltjának feltárására. A bolgár cárváros feltárási munkái több négyzetkilométernyi területre terjednek. A bolgár nép hagyományát, történelmét most ássa ki a földből, melyet a több évszázados elnyomás elpusztított.
Sumenben értek bennünket olyan kellemes benyomások, amelyek felejthetetlenek. Nagy szeretettel ápolják nagy történelmi személyiségünk, Kossuth Lajos emlékét. Mindenütt tapasztaltuk a bolgár emberek magyarok iránti szeretetét.
Két Sument ismertünk meg. A régit, amely jellegzetes török házaival kicsit a történelmet idézte. A meséből ismert törököt itt láttuk élőben. Láttuk lomha időtöltésében, s tapasztaltuk fanatikus vallásosságát.
Megismertük az új, rohamosan fejlődő Sument is modern házaival, gyáraival, intézményeivel. Tapasztaltuk a bolgár ember szorgalmasságát, nagyszívűségét, a magyar nép iránti nagy szeretetét, tiszteletét. Felejthetetlen egy hónapot töltöttünk közöttük.

Köszönjük mindezt azoknak, akik nekünk adták meg a nagyszerű lehetőséget, hogy képviselhessük hazánkat, Debrecen testvérvárosában Sumenben.

Debrecen, 1973. szeptember 10.
Égerházi Imre, Madarász Gyula

A debreceni Agrártudományi Egyetem kulturális bizottsága kiállítást rendezett a hajdúhadházi születésű, Káplár-díjas debreceni festőművésznek főleg bulgáriai úti élményeiből merített olajképeiből és monotípiáiból. Égerházi Imrét lenyűgözték a bolgár tájak szépségei, a hegyek, a tenger, az építészeti emlékek, a történelmi múlt. Megismerte mélyebbről a bolgár költészetet, főleg Atanász Dacsev verseit, aki „érzéseit az értelem hálóján átszűrve zárja szavakba”. E bolgár poéta lírája több képén nyomon kísérhető. Így a Hodzsa háza Sumenben a látványon kívül magán hordozza – nem illusztratív ihletéssel – Dacsev „Erkély” c. költeményének hangulatát. Az eltörökítés, a 600 éves történelmi és elnyomási idő, amiből mi magyarok is átéltünk 150 évet, több képén tükröződik. Ennek gondolatvilágából, korlátaiból, a régi beivódott török szokásokból sok jelzés került át a jelenbe is, a temetők márványból faragott turbánjai, életfák, török motívumokkal s feliratokkal díszített relikviák. A 600 év I. sírkövei egymásra borulnak s asszociációkat ébresztenek továbbélő, nagy emberi érzésekről. A Sumeni tornyok szimbolikája a leáldozott muzulmán világ még meglevő tanúi, jelképes rendbe állítva idézik a múltat. Egy szentkép körvonala ráúszik a vöröslő napkorongra, mintegy jelezve a muzulmán hitvilág haldoklását. A Naplement szintén Ata­nász Dacsev verséhez kapcsolódik. A tengerpart hatalmas bokrai, fái, a tárgyak, a nap és az éjszaka, az emberarcúvá váló tűzfal megszemélyesednek, a sziklákba óriásokat lát a képzelet, a felhőkben pedig úszó emberárnyakat anélkül, hogy e szimbolika bántóan előtérbe tolakodna, vagy hogy e festmény szürrealitása meghamisítaná a valóságot. Így a kép nem válik illusztratívvá, mértéktartó s nem látványpiktúra.
Égerházi képein a néző elsősorban a bolgár történelem korunkban átmentett lelkiségét keresi, a 600 év török jármából is megmagasuló öntudat erejét, az ősi múltat lehelő utcák romantikáját. Ezért telnek meg archaikus képzetekkel a preszlávi romváros mementói, földön heverő sziklái, a madarai kövek arabeszkjei.

Sumen kultúrájában a magyar történelem mozaikszemei is megtalálhatók, Hunyadi hadjáratai, a várnai csatavesztés mellett, közelebbről Kossuth közel száznapos sumeni tartózkodása, hajdani lakóháza, ami ma már múzeum. Égerházi helyenként halmozza, de ugyanakkor rendszerbe is állítja a jelzéseket, a motívumokat, nem illusztratíve, hanem egységes, belülről átélt lírai élményanyagként. A hangulati elemeket erős szerkezetiséggel tartja féken. A Kinyílás atmoszféráját néhány vonalszalag öleli egybe, míg a Naplementet grafikailag már erősen tagolja, a Sumeni török negyedben részletezi az architektúrát, míg a Preszlávi romoknál a mértanilag határolt formák különösen kiemelik a színek fokozatait. – Égerházi látása főleg grafikus jellegű, rokon skálájú, de ugyanakkor gazdag belső építkezésű színát­meneteit vonalabroncsokba zárja. De éppen ez az egységes karak­ter, a romantika felé hajló ábrándozás, a képi szerkezet érzékeltetése, „kitapogatása” válik időnként egysíkúvá. Égerházi a festőiség tiszta eszközeivel él, érzékeny, lefojtott színkompozíciók kerülnek ki ecsetje alól, de bizonyára még változatosabbá, koloritban gazdagabbá válna piktúrája, ha meleg barnákra alapozott festészete további színekkel bővülne, ami képeinek szerkezeti építkezését halkítaná s így szer­ke­zetileg is megemelné.

Mindez további előrelépést jelentene festészeti és grafikai kultúrájában, melynek jelene is – Tamás Ervin szavait idézve – „egy hosszú időn át kiérlelt, érett önismeretre valló, igényes művészetről” tanúskodik.

Dr. Tóth Ervin

Égerházi Imre széles skálán dolgozik, mind a meglátott és megfestett valóságanyagot, mind a műfajt illetően. Különösen megkapóak, atmoszférájukban, összhatásokban igen szépek nagy­méretű színes monotípiái. Közülük is elsősorban azok, amelyeken nem elégedett meg a látvány vissza­a­dásával, hanem motívumokból, parányi hangulatokból szintézist teremtett, egymás mellé vetített idő- és térsíkokat, elemeket s a finom absztrahálás módszerével teremtette újra az élményt. Ilyen a sumeni török temetőről, Madaráról, a száradó kucsmákról készült monotípiája, ilyen a 600 év I. című alkotása. Bátran, de nagyon színesen és árnyaltan játszik az elemekkel, úgy vélem, sumeni élményei sokban gazdagították egész festői módszerét, kifejezését.
Hét olajképén a szigorú szerkesztés, a tiszta formák és hangulatok ragadnak meg. Közülük is kiemelkedik a Naplement, amelyen legjobban sikerült a természeti valóságot művészi valósággá átlényegítenie. Mi teszi? A képekben gyönyörködő néző egyszerre érzi a tenger hatalmas erejét, a letisztult formák időtlen hangulatát, a meseszerűvé növekvő elemek gazdag, fantázia­dúsan megformált funkcióját.

Bényei József

„Tanulmányutam során lenyűgözött a bolgár táj szépsége, a hegyek, a tenger, az emberek szívélyessége, a ma is látható nagyszerű építészeti emlékek, a történelmi múltban szabadságukért életüket adó hősök küzdelme – hogy csak a költőket említsem – Hrisztó Botevtől Geo Milevig.
Csodáltam a jelent formáló, a nagyszerű jövőt építők lendületét, eredményét és a művészeket, akik mind ezeket megfestették vagy megénekelték. Különösen nagy élmény volt számomra a bolgár költészet megismerése, ebből is elsődlegesen a népköltészet és Atanasz Dacsev lírája, aki érzéseit sohasem önti az első indulatszóba, hanem az értelem hálóján átszűrve zárja szavakba. Elég Bulgáriában készített képeimre tekinteni és máris adott, hogy a sok nagyszerű lírikus közül miért éppen Dacsevet szeretem legjobban, s mi az, mit alkotó művészetéből kamatoztattam.”

Égerházi Imre

Imrém! Te, aki már az égi mezőkön feszíted vásznaidat, Rád emlékezünk földi kiállításodon itt, a Bolgár Kulturális Intézetben, s a nagy kalandra, mint barátod, úti- és festőtársad emlékezem.
1973. július 30-án zakatolt velünk a vonat idegen tájakon Sumen, a testvérváros felé. Két várakozással teli festő utazik a vonaton fáradtan, álmosan, de nem tudjuk lehunyni szemeinket, mert olyan szép a táj, hogy látnunk kell mindent.
Rózsaligetek szaladnak el ablakunk előtt, itt-ott feltűnik egy-egy település, ahol a házak tetőit fordított kúpos cserepek fedik, néhol messze látszik egy-egy henger alakú, hegyes kúpban végződő félholdas torony, amelyet a történelem hagyott itt mementónak.
Mindent látni akarunk, hogy hazatérve Debrecenbe képeinken számoljunk be élményeinkről.
Csodálatos hónapot töltöttünk el együtt Bulgáriában barátaink között, ahol a szeretet és figyelmesség övezte jelenlétünket.
Azok a vázlatok, amelyek ott készültek Sumenben, Preszláv romjainál, vagy a Madarai lovas sziklára faragott alakjánál, most itt, a kiállításon őrzik Égerházi Imre alkotó keze nyomát. Mennyi emlék az együtt töltött szép napokról!
Találkoztunk a magyar és bolgár történelem emlék­helyeivel.
A Kossuth Múzeum levegője, relikviái, elvesztett forradalmunk, bujdosó Kossuth Lajos emlékét idézték. Szállásunk közelében működött az a sörgyár, amelyet az 1848-as forradalom üldözött szabadságharcosai dolgos kezükkel működtettek.
Legmaradandóbb emlékek közé tartozik, amelyet Várnában, a Vladiszlav Várnyencsik Mauzóleumban éltünk át. Ulászlónak a várnai csata színhelyén épített emlékhelyen tisztelegtünk, s emlékeztünk lengyel turistákkal a csatában elhunyt királyunkra és az elvesztett csatára. Mindnyájunknak könnyes volt a szeme.
Várna megannyi meglepetéssel szolgált. A Cirill és Metód emlékére rendezett ikon kiállítás, valamint egy országos grafikai kiállítás engedett betekinteni Bulgária jelenkori és történelmi korok művészeti hagyományait őrző nép kulturális örökségébe.
Megcsodálhattuk a tenger szépségét, de megtapasztal­hattuk veszélyeit is, mikor lélekvesztő vízibiciklinket az aranyparttól egyre távolabb sodorta a váratlanul feltámadt szél.
Imrém! Bizonnyal írom, hogy az emlékezés sorait Te még több és színesebb történettel egészítenéd ki.

Képeiden itt és most ezekről az élményekről beszélsz tömörebben, összefogottabban és színesebben.
Képeid ábrázolásain megjelenik mindaz, amely a sumeni ember környezetét, életét jelenti.
Azt üzenjük Neked odaátra, hogy hűséggel őrizzük emlékedet, művészeted tükrében kinyílik a világ egy baráti nép kultúrája felé.
Gyermekeid és tisztelőid üzenjük, hogy köztünk élsz, maradandó értékeket jelentő műveiddel, amely ember­szeretetedet, barátságodat közvetíti mindnyájunk számára.

Debrecen, 2005. május 16.
Madarász Gyula