Képcsarnok, Medgyessy-terem, Debrecen, 1980. február 28.

Harmónia, humánum
Égerházi Imre kiállítása a Medgyessy-teremben

(Cikk az 1980. március 8-án megjelent Hajdú-Bihari Naplóból – Bényei Miklós írásában)

Nagyszerű és felelősségteljes hivatás a művészé. Ha jól sáfárkodik tehetségével, ha megtalálja a valóság hiteles ábrázolásának, az emberi érzelmek és gondolatok pontos kifejezésének kulcsát, sokban gazdagíthatja a társadalom önismeretét, segítheti a környező világ mind teljesebb birtokbavételét, alkotásai a magasrendű szellemi örömök forrásává válhatnak. Napjainkban különösen megnőtt a művészet jelentősége és kiterjedt hatása: százezrek fedezik fel a maguk számára, az esztétikai nevelés, a közízlés fejlesztése, a szocialista életmód és erkölcs normáinak általánossá tétele művelődéspolitikánk egyik fontos programpontja. Társadalmunk nem kevesebbet vár a művészektől, mint a nép, a haladás ügye iránti elkötelezettséget, a közösség gondjaival való azonosulást, a realizmus igenlését és az érthetőség igényét.
Égerházi Imre olyan művész, aki pályája kezdetétől tudatosan vállalta ezt a feladatot. Erre tanította mestere, Menyhárt József és erre ösztönözték saját tapasztalatai is. Őszinte törekvése a valóság realista szemlélete, egy olyan formanyelv kimunkálása, amelyet a közönség, a festészet iránt érdeklődők többsége megért. Rokonszenves, tisztességes művészi magatartás ez, amely a megújulás állandó képességével párosul nála. Kísérletezése nem öncélú, hanem az élménnyel, a valósággal való birkózás: az új formák, az eszközök, a mondandó elmélyítését, az esztétikai hatás erősítését célozzák. Akik figyelemmel kísérték és kísérik művészi fejlődését, tanúsíthatják, hogy sikerrel vívta meg ezt a belső harcot.
Égerházi Imre Debrecenben él és dolgozik. 1962-ben jelent meg a nyilvánosság előtt. Első egyéni kiállítását 1963-ban rendezte, amelyet Debrecenben, Hajdúböszörményben, Hajdúhadházon és Budapesten még további hét követett. A kilencedik 1980. február 28-án nyílt meg a Medgyessy-teremben. Sűrűn szerepelnek a képei az országos és helyi kollektív tárlatokon, és láthatták festményeit Lublinban és Nagyváradon is. Alapító tagja a hajdúsági nemzetközi művésztelepnek, ahol 1970-ben különdíjjal, 1974-ben Káplár Miklós-díjjal jutalmazták. Festményei, grafikái az ország több múzeumában, közintézményében, külföldi városokban és számos magángyűjtőnél megtalálhatók. Sokfelé ismert és kedvelt festőművész. Alkotásait elsősorban a témaválasztás, a letisztult stílus, a fegyelmezett szerkesztési mód, a belső harmónia és a humánum teszik egyénivé és vonzóvá. A Medgyessy-teremben kiállított képein először az ötlik szemünkbe, hogy az anyag tartalmilag és formailag mennyire egységes. A festmények zöme tájkép: a két nagy élményforrás, a Hajdúság és a Hortobágy vidéke, valamint az annyira szeretett erdélyi táj elevenedik meg rajtuk. Látszólag egyszerű, közömbös témák ezek: épületek, hegyek, fák, tanyák, pihenő bivalyok – de mindenütt ott érezni bennük az embert, az emberit: az ember kezenyomát, a munka szépségét, a táj és az ott élők széttéphetetlen kapcsolatát. És valahol ott rejtőzik bennük a gyermekkor soha ki nem törölhető emléke is.
A festmények magukon hordozzák Égerházi Imre művészetének valamennyi jellemző jegyét. Tükrözik azt a képességét, hogy festői élményét, mondandóját tömören, a lényeget kiemelve, minden feleslegest elhagyva ábrázolja. Ehhez társul a tartalom és a formák egyszerűsége, a megkapó puritánság és a komolyság. Találóan állapította meg egyik kritikusa, hogy Égerházi ?nem elkápráztatni akar, hanem csendes szemlélődésre bírni”. Kevés színt használ. Mostani képein a tompa vörös és a barna dominál, ritkábban jelenik meg a fehér, a szürke, és a fekete – a harsány színeket hiába keressük. A színhatás a vörös felé hajlik – ezáltal a képekből valami különös belső melegség, meghittség árad. Jellegzetes vonása Égerházi festészetének a mértani alakzatok használata és a geometrikus szerkezet is. Égerházi Imre következetesen épített fel magának egy képi világot. Őszintén azonosul témáival és megtalálta a kifejezés egyéni, korszerű eszközeit. Festményein sajátos belső egységet, rendet teremtett, stílusának két alapvető vonása a világosság és az érthetőség. A színek finomsága, a vonalvezetés és a rajz tisztasága, a felület pontos és teljes megmunkálása révén képei kellemes látványt nyújtanak, belefeledkezésre késztetnek. Olyasmit fedezhetünk fel ezeken a festményeken, amire – kimondva vagy kimondatlanul, lelke mélyén – mindenki vágyik: a harmóniát, a nyugalmat, az emberséget. Talán a belső rend, a természetes egyensúly az, amely leginkább vonzza a nézőt, talán ezért kerülhet hozzánk igazán közel Égerházi világa. És ezért érezzük igazinak ez esetben is József Attila mélységesen szép szavait: “a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget”.

Égerházi Imre festőművész kiállítása

(Cikk az 1980. február 27-én megjelent Hajdú-Bihari Naplóból)

A debreceni Medgyessy teremben február 28-án, csütörtökön délután 5 órakor nyílik Égerházi Imre festőművész önálló kiállítása. Megnyitó beszédet dr. Bényei Miklós, az MSZMP megyei bizottságának munkatársa mond.
Égerházi Imre 1962 óta kiállító művész, de a Képcsarnokban most mutatkozik be először. Eddig két alkalommal nyerte el a Káplár Miklós-emlékérmet a hajdúböszörményi nemzetközi művésztelepen.

Két képzőművészeti kiállítás nyílt Debrecenben

(Cikk az 1980. március 1-én megjelent Hajdú-Bihari Naplóból)

Csütörtökön, február 28-án délután két képzőművészeti kiállítás nyílt Debrecenben. A TIT Csokonai klubjában délután fél 5-kor Simon Zoltán kritikus nyitotta meg Bíró Lajos festőművész tárlatát, amely csupa portrét vonultat fel. Délután 5 órakor dr. Bényei Miklós, a megyei pártbizottság munkatársa mondott megnyitó szavakat a Medgyessy -teremben Égerházi Imre festőművész kiállításán.

Mindkét tárlat – noha megnyitásuk időpontja túl közel esett egymáshoz – nagy közönséget vonzott már a megnyitáson.

A Medgyessy Terem kiállításai
RENDEZVÉNYEK A MUNKÁSMŰVELŐDÉSÉRT

(Cikk az 1980. február 16-án megjelent Hajdú-Bihari Naplóból)

A Képcsarnok Vállalat debreceni Medgyessy Termében 1980-ban a tervek szerint hat olyan kiállításra látogathat el az érdeklődő közönség, ahol részben debreceni, részben az ország más tájain élő és alkotó művészek munkáival ismerkedhet meg.
Az első kiállító Égerházi Imre festőművész, akinek már az I. negyedévben (február 28-án) nyílik tárlata, a második rendezvényen májusban Fodor József hódmezővásárhelyi festőművész mutatkozik be önálló kiállítási anyaggal. Ezt követi a “Virágos Debrecenért” mozgalomhoz kapcsolódva a “Virágcsendélet festménybemutató” augusztus 14-től. Változatosságot jelent az előző évi programhoz képest, hogy ez évben Karsay Judit keramikusművész munkáiból egy kiállításra való anyag várja az érdeklődőket szeptemberben.
Érdekesnek ígérkezik októberben a hajdúböszörményi hajdúsági nemzetközi művésztelep alkotóművészeinek közös kiállítása “Hortobágy-Debrecen” címmel. Novemberben pedig Korga György festőművész kiállítására kerül sor.
A munkásművelődésért folytatott állandó tevékenységen túl a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat előadóinak bevonásával négy alkalommal rendeznek olyan tárlatvezetést, ahol egy-egy művész munkájával, de ezen kívül a művészet egyéb kérdéseivel ismerkedhetnek a szocialista brigádok, munkás kollektívák és minden érdeklődő.
Beleillik ez a program a Korunk Valósága vetélkedő résztvevőinek vállalásaiba is. Ezekre a tárlatvezetésekre az év folyamán rendezett kiállítások idején kerül sor. Pontos idejükről, az előadók személyéről a Debreceni Hívogató és a Napló útján kap tájékoztatást a közönség.

Nagyiváni motívumok
Kanfaros ház
Csángó táj – Erdei házak
Csíkmadarasi templom
Kapu motívumok
Makfalvi templom
Hajdúböszörményi kapu
Tanya kert
Tanya kert 2
Csíki táj
Erdőn Gyergyóban
Falusi porta
Faluhatár
Bivalyok
Fatornyos templom
Csángó házak
Falu télen
Erdélyi táj
Gyergyói táj
Önarckép
Dombok között