Dr. Julow Viktor, Alföld, 1966. 4. szám

„…Megőrzi a formák plaszticitását, de csupán a jelzés határáig. Alig mélyíti és távolítja a síkot. Minden esetben tisztázza számára mi a fontos, s egyedül ezt, ezeket hagyja meg. Amit meghagy, az mind hangsúlyos, mind követeli és megérdemli a kiemelést…
…Minden képnél egy-egy telt, mély, erős szín csendíti meg az alaphangot, s hozzá igazodik a többi. Gyakran csupán az árnyalatig, legföljebb a szorosan kapcsolódó rokon neműekig bontja széjjel a színeket. Tónusainak töménysége, illúziót keltő ereje, pontosan illeszkedik a kompozíció egészéhez. Nem pusztán rajzol, színez, hanem saját világát fejezi ki és ábrázolja…
…Szembetűnő vonása valami felelős komolyság, férfias mértéktartás. Stílusa szinte a lehető legszélsőségesebb határig leegyszerűsítő, egyúttal azonban kerüli az önkényes torzításokat. Az absztrakció nála a jellegzetesség kiemelése a festői élmény sűrítésére, lényegének megragadására szolgál, ezért mindig a felismerhetőség határán belül marad. Kompozíciójának természetes egyensúlyával, logikájával hat ránk…”

Dr. Julow Viktor
Alföld, 1966. 4. szám