Köteles Pál, Hajdú-Bihari Napló, 1977. jún. 1.

“A képszerkesztés rendkívülien feszes, a plasztikai egyensúlyra sokkal nagyobb gondot fordít a művész, mint korábban. Az ívelt határoló vonalakkal önmagukban zárt síkformákat hoz létre: köröket, tojásdad formációkat. Ezek elrendezésével teremti meg aztán a felület harmadik kiterjedésének érzetét. A képek dinamikus hatását tovább fokozza azzal, hogy a körkörös vagy lágy hajlatú síkidomokba szerkeszti azokat a tárgyakat, amelyeknek képi megjelenítésére szolgál a négyzet, a téglalap vagy háromszög. Puha vonalak és éles kiszögellések uralják Égerházi képeit.
… nem a stilizáltságot fokozza tovább a művész, hanem a kompozíciós elemeket állítja előtérbe. Azzal pedig, hogy a mértani alakzatokat továbbfinomult színek uralják, a látványnak is nagyobb szerepet biztosít. Némelyik alkotása zordabb a korábbinál, színei keményebbek, de az alkotások épp azáltal lettek őszintébbek, igazabbak. Ezek a munkák valójában nem is tájképek, hanem olyan művészi alkotások, amelyek sűrítetten hordozzák egy tájegység minden lényeges plasztikai jelét, jellegzetességét – a táj lelkét.”

Köteles Pál
Hajdú-Bihari Napló, 1977. jún. 1.