olaj, farost, 35×80 cm
1983

Pásztorok a Hortobágyon

Égerházi Imre festészetének egyik legfontosabb témája a nagy magyar Alföld, ezen belül a Hortobágy volt. Sok száz kiváló festményt készített a Hortobágyon és ezekből számos viseli is címében a Hortobágy szót. 1982-től újraszervezte a 20-as években először működött hortobágyi művésztelepet, Hortobágyi Alkotótábor néven. Vezetése alatt a festőművészeket, grafikusokat és fotósokat foglalkoztató tábor nemzetközi szinten is elismert művészkolóniává nőtte ki magát. A megszokottól eltérően az alkotótábor nem nyáron, hanem február 15. és március 15. között, kéthetes turnusokban fogadta a művészeket. Természetesen a szervezési feladatok mellett Égerházi Imrének is volt lehetősége szebbnél-szebb alkotásokat készíteni a rónaságról. A különleges hortobágyi kilenclyukú híd szinte az egyetlen építészeti nevezetessége a tájnak és ezért az itt dolgozó alkotók rendszeresen megfestik.

Az 1983-ban született Pásztorok a Hortobágyon c. festmény jellemző Égerházi Imre emberábrázolás. A festőt nemcsak a táj szépsége, hanem az adott tájban élő emberek és azok sorsa is érdekelte. Ezért szívesen ábrázolta az általa megfestett tájakban az ott élő embereket. Igyekezett sajátos festészeti stílusával nemcsak az emberek arcvonásait, hanem sorsukat is ábrázoni.

A képen ábrázolt három pásztor arckifejezése jól visszaadja nehéz életformájuk és munkájuk viszontagságait a festéskori téli időszakban. Amikor Égerházi Imre átfogó életmű-jellegű anyagot állított össze műveiből, egyik kedvenc alkotása volt a Pásztorok a Hortobágyon c. festmény.

A festmény a debreceni Déri Múzeum tulajdona, melyet Égerházi Imre 70. születésnapja alkalmából adományozott az intézetnek, több mint 100 grafikával, linómetszettel és táblaképpel egyidőben.