Bakó Endre, Alföld, 1984. 3. szám

„Ha témavilágát és főleg festői, grafikai kifejezésmódját vesszük szemügyre, láthatjuk, hogy saját, mindenki másétól különböző stílust küzdött ki az évek során, noha formanyelvének komponensei nem ismeretlenek. Az a mód azonban, ahogy a komponensekből felépült az Égerházi-alkotás képi világa, sajátos és eredeti. Arra példa, hogyan ötvözhetők különböző, olykor egymásnak ellentmondó elemek harmonikus egységbe, autonóm esztétikai minőségbe…

…A szecesszió felé kanyarodott, megragadta a gödöllői iskola dekoratív szépsége. Meg aztán erőteljesebb absztrakcióra vágyott, s ösztönösen vagy tudatosan, ezek a döntések utólag alig tisztázhatók, e kétségkívül elvontabb ábrázolásmód felé közeledett, s írta egy sajátosan értelmezett neoszecesszionizmus debreceni lapjait…

…Bizonyos dekorativitást, a síkszerű ábrázolást megtartotta, és átmentette a századforduló eme kísérletéből a sajátjának.”

Bakó Endre
Alföld, 1984. 3. szám