Drága Zoli bácsi!
Azoknak a hazai és külföldi alkotóknak a nevében veszek Tőled búcsút, akikkel sok-sok éven át a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelepen és a Hortobágyi Alkotótáborban együtt dolgoztál. És minden jelenlévő és jelen nem lévő alkotó nevében.
Hozzám kegyes volt a sors, mert 31 éven át nyáron és 18 éven át télen Veled együtt festhettem, együtt lehettem, megismerhettelek.
Láttalak dolgozni a hajdúböszörményi utcákon, zugokban, udvarokban, a széles határban, tanyákon, Hortobágyon és a műtermekben.
Most is előttem vagy, amint a festőállvány előtt állsz és dolgozol. Nem tántorított semmi, sem a tikkasztó hőség, sem a dermesztő hideg. Következetes voltál. Láttam amint ecseteddel írod a XX. század egy szeletét, a Hajdúság, a Hortobágy krónikáját.
Ha valami oknál fogva minden elpusztulna, csak a Te képeid, rajzaid maradnának fenn, az utókor ezekből megtudhatná, hogy milyen volt a Hajdúság, Hortobágy, Hajdúböszörmény, s milyenek voltak az itt élő emberek. Nagyon szerettünk Téged, tiszta emberségedért, segítőkészségedért. Nekünk Te voltál a Hortobágyi Kolóniával összekötő kapocs, a kedves öregbarát. Előbb a csárdában, majd később a fogadóban szívesen hallgattuk visszaemlékezéseidet a művészettörténelemmé magasztosult tanáraidról, volt festő barátaidról, s az általad igen szeretett Hortobágyról, a világ dolgairól. Sokat tanultunk tőled.
Magatartásod, szorgalmad példakép volt a számunkra.
KEDVES ZOLI BÁTYÁM!
Életműved befejeződött. Nincs tovább.
Most már az utódokon a sor, hogy azt megbecsüljék. Az biztos, hogy mi, akik annyi nyarat, telet együtt festettünk Veled, soha nem felejtünk el.
Emlékedet szívünkben örökre megőrizzük.
Ha Böszörmény utcáin vagy a Hortobágyon járunk, festünk, Te mindig velünk leszel, Rád emlékezünk.
Nyugodj békében.
Elhangzott MAGHY ZOLTÁN festőművész temetésén 1999. december 11-én, a sírnál.
Égerházi Imre
