Égerházi-képek Lengyelhonban
(Cikk az 1998. június 3-án megjelent Hajdú-Bihari Naplóból)
Leczna (HBN) – A lengyel település és Hajdúhadház testvérvárosi együttműködésének jegyében, a június 1-jén kezdődött és 7-ig tartó Lecznai-napokon Égerházi Imre Debrecenben élő s hajdúhadházi alkotóházában dolgozó festőművész harminckét munkáját mutatják be. A lengyelországi tárlatot a helyi polgármester köszöntője után Béres László, Hajdúhadház polgármestere nyitotta meg. A képeket június folyamán Lublinban, Debrecen testvérvárosában is bemutatják.
Lecznában is megidézte a rónát
(Cikk az 1998. június 23-án megjelent Hajdú-Bihari Naplóból)
Hortobágy (HBN – A. L.) – A Hortobágy a fogadott szülőföldje Égerházi Imre festőművésznek. A település faluházában nyílt gyűjteményes tárlatán az olajképek közös vonása: valamennyinek a puszta az ihletforrása.
A 73. életévévében járó alkotót arról kérdeztem a helyszínen: milyen szerepet tölt be életében és pályáján a rónaság?
– A pusztát 35 éve ismerem meg mélyebben, amikor a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep alapítótagjaként kollegáimmal heteken át festettünk itt. A Hortobágyi Alkotótábor kurzusai során pedig a nyári után a téli rónaság is élményemmé vált. Annyira megszeretettem ezt a tájat, hogy a művésztelepi alkotóidőn kívül is gyakran jövök. Nem biztos, hogy ami itt a legnagyobb hatást teszi az emberre, azt meg is tudja festeni. Vannak a pusztának fantasztikus tüneményei – például a délibáb vagy az a jelenség, amikor két nap van az égen-, amelyeket nem lehet megfesteni. Élménynek persze, óriásiak. Annál is nagyobbak, mint amikor rácsodálkozom a puszta színes virágaira, kiszáradt füveire, a távolban fehérlő házaira, az itt-ott nyújtózó számadófákra, gulyásfákra. A művész számára itt a legnagyobb kihívás a táj és az ember megjelenítése, absztrahálása. A rendteremtés pedig arra irányul, hogy a képen egyensúly legyen, a festmény nyugalmat sugalljon. És érzést, ami fakadhat a pusztának akár a szépségéből, akár a drámai történéseiből. Nagy örömöm volt, amikor legutóbb Lecznában, a hortobágyi tárgyú képeim tárlatán a látogatók olyan szeretettel mondták: ” Hortobági, Hortobági!”, hogy abból érezni lehetett: azt az élményt, amit a ‘”nagy sömmiben” kapnak, újra élték a képeimet nézve. Úgy érzem, ennél nagyobb elismerés nem is kell egy alkotónak.
Részlet Égerházi Imre Lečzna (Lengyelország) városban
1998. június 2-ai önálló kiállításának megnyitó beszédéből.
…”Sutánius: Arteem quaevis allit terra. Magyarra fordítva: a művészetet az egész földön megbecsülik, vagy szabadon; a művész hazája a nagyvilág.
Égerházi Imre festőművész 1960. évi első jelentősebb kiállítása (Debrecen) óta nagy utat tett meg. A Hortobágyi Alkotótábor vezetőjeként Franciaországtól – Japánig, Finnországtól – Amerikáig megismerték eredeti karakterű művészetét, melyre a kiegyensúlyozottság, a nyugalom és az emberi humánum a jellemző. Alkotásai a szülőföldhöz, a Hajdúsághoz és a legősibb magyar eszmeiségét és érzelemvilágát tükrözik. Nem csak a magyar kultúrával és történelemmel azonosul teljes mértékben (Hajdúk I. 1987 évben készült 600 x 185 cm, Hajdúk II. 1993 évben készült 275 x 410 cm-es pannója, és Magyar mondák, legendák 1997-ben készült 207 x 265 cm-es pannója) hanem más nemzetek kultúráját és történelmét is kiválóan ismeri. Az utóbbi évek legnagyobb méretű (600 x 400 cm-es pannója) munkáját Franciaországban Vervins város számára készítette, melyen az 1598-as francia-spanyol békekötést örökítette meg.
Az alkotás a város Kulturális Központját ékesíti.”
…”Most pedig itt az Önök városában mutatkozik be a Testvér-városi Kapcsolat kulturális rendezvényének keretében 32 db. képével”…
Béres László
