Kritikák, méltatások

„…A témaválasztás és stílus nyilván nem véletlenül ötvöződik festészetében. Szándékosan nyúl vissza a magyar szecesszió azon rétegéhez, amely Toroczkai-Wiegand nevével jelezhető, csak távolabb tart rokonságot a század eleji gödöllői iskolával. …Ezeket a képeit annál is szívesebben láttuk, mivel a mostanában elburjánzott neoszecessziós áramlat franciás-osztrákos igazolásával szemben visszatalált a hazai forrásokhoz.” Bojár IvánHajdú-Bihari Napló, 1971. V. 13.

„…A síkba ábrázolás attól kap képi mélységet, ahogy a vonalasan lehatárolt szín és képmezőket, foltokat egymás mellé, fölé helyezi a kompozícióban. Ezzel viszont – ha mélyre hangolt színekkel is – de nő a képek dekoratív szecessziós jellege.Nem drámai alkat. Szemlélődő, meditáló ember. Mértéktartó a formák leegyszerűsítésében, stilizálásában, elvonatkoztatásában, csak addig megy el, amíg minden feleslegesnek vélt sallangot lehánt, de a […]

„Szép tiszta vonalrendszer, mély zengésű, változatos, de egybehangolt színvilág. A témák nagyvonalú aprólékosságot mellőző kezelése, gondos kidolgozás, mívesség. Ezek Égerházi képeinek egységesen jellemző s valóban megragadó sajátságai.” Tóth BélaMűvészet, 1969. VIII.

„Tájképein, s főleg utca részletein, házkompozícióin nyugalmas egyensúlyba jutnak a látvány természeti formái és a geometriai elemek. A formák kontúrjai külön színmezőket határolnak, amelyeken belül a valőrök átmeneteinek gondos kimunkálása, a kép tónusegysége uralkodik…” Dr. Kovács KálmánAlföld, 1969. 6. szám

„…Alkotásainak hitele és szuggesztivitása abból az őszinteségből származik, ami minden műalkotásnak elengedhetetlen feltétele. Jelen van a témaválasztásnak, a képépítésnek, a részletek kidolgozásának minden, a kívülálló számára is felmérhető mozzanatában… …Égerházi alkotásainak esztétikuma több és főként emberibb, mint általában a konstruktivista törekvések…” Magyari VilmosHajdú-Bihari Napló, 1969. IV. 27.

„…Égerházi festészete ismét egy oldottabb expresszívebb formanyelv kialakulása felé tart, de most már a konstruktivizmus tárgy feletti uralmával, formai fegyelmével, szigorú önkontolljával együtt egy magasabb szinten. Őszinte, meleg emberszeretete, érzékeny líraisága mindig utat talál a közönséghez…” Thoma LászlóHajdú-Bihari Napló, 1967. VI. 5.

„…Megőrzi a formák plaszticitását, de csupán a jelzés határáig. Alig mélyíti és távolítja a síkot. Minden esetben tisztázza számára mi a fontos, s egyedül ezt, ezeket hagyja meg. Amit meghagy, az mind hangsúlyos, mind követeli és megérdemli a kiemelést……Minden képnél egy-egy telt, mély, erős szín csendíti meg az alaphangot, s hozzá igazodik a többi. Gyakran csupán az árnyalatig, legföljebb a […]

„…Kevés színt használ, skálája mélyre hangolt, amelyről széles mezejű fehér vagy sárga felületek villannak elő mintegy hátterül a rajzosan jól kiemelhető figuráknak, fák fekete ágainak, lombozatának…” Dr. Tóth ErvinMűvészet, 1966. január

„…Művészetében központi helyre került az ember, finom portréi, figurális kompozíciói arról tanúskodnak, hogy megtalálta az utat az ember őszinte, igaz ábrázolásához, az ember gondolatainak, érzelmeinek áttételes kifejezéséhez.” Bényei JózsefHajdú-Bihari Napló, 1965. jún. 20.

„Falun született s gyerekeskedett, városban él. E két forrásból meríti élményeit. Tárgyban is, szemléletben is. Szerkezetei, formái, vonalai, színei egyszerűsítettek, koncentráltak, kifejezők.” Székelyhidi AgostonAlföld, 1965. 6. szám

“Nem akar meghökkenteni: csendesen, néha szűkszavúan vall az egyszerű emberekről, környezetükről, életükről.…Kis méretű képei amolyan noteszlapok, a mindennapi életből gyors, könnyed vonásokkal kiragadott rajzok.” KÜRTI KATALINALFÖLD, 1963. 12. SZÁM